Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buda István

2012.09.12
Buda István (1843-1917) és felesége sírja
 
buda_istvan_1.jpg
 
Egy síremlék és sajtója
 
   Művészi értékénél fogva, de a város temetőkultúrájában betöltött szerepének okán is különös figyelmet érdemel Buda István és felesége síremléke. Ezt a figyelmet a sajtó részéről már felállításakor, 1918-ban megkapta. A Mátravidék 1918. szeptember 15-i számában Vargha Tivadartól a következő méltató szavakat olvashatjuk Buda István sírjával kapcsolatban:
"A kápolna előtt már vannak is csinosabb, ízlésesebb síremlékek. Különösen szép, és művészi szempontból nagyon kiemelkedik a Buda István sírja. Erdélyből való ruskicai fehér márványból készült Hétfájdalmas Mária szobor vagy Pieta. Jankovics Gyula híres szobrászunknak, a budai szt. Gellért óriásszobor alkotójának a művészetét dícséri. Ha az anyagiságban eldurvult lelkünk fogékonyabb volna a szép iránt, akkor a művészet ismét elfoglalná a temetőben az őt megillető helyet."

  A továbbiakban a szerző a síremlék elkészültének és felavatásának körülményeit ismerteti:

 "Buda István volt gyöngyösi polgár halálát érezvén közeledni elhatáozta, hogy a maga és felesége sírjára egy külsőleg is feltűnő emléket fog állítani. A jó Buda István meghalt és erre az emlékre jelentős összeget hagyott azzal a kéréssel, hogy az emlék felállításáról a plébános gondoskodjék. Dr. Bozsik Pál plébánosunk, ki megelőzőleg az egri theológián az egyházi művészet tanára is volt, úgy gondolta a hagyományozó emlékét méltóképpen megörökíteni, hogy az az emlék valódi művészi értékű is legyen. Utána látott tehát a dolognak és Pásztor József rajztanár véleményének meghallgatása után abban állapodott meg, hogy az emlék a kegyeletes megemlékezés szimbólima legyen, vagyis Pieta. Ennek elkészítését aztán Jankovich Gyula szobrászművészre bízta.
  Az emlék leleplezése fájdalmas Szűz Mária napján, szeptember 15-ik napján történt meg a felsővárosi temetőben. 
  Megelőzőleg plébánosunk a temetőkápolnában misét mondott, mely után a hívőkkel egyetemben az emlékszobor alá vonultak és azt megáldotta. Felavató beszédében vázolta a szobor történetét, azután a vallásos kegyelet ragyogó szavaival magyarázta meg a Pieta jelentőségét. Beszéde után Kemény János polgármester lépett elő és jellemző szavakkal mutatott rá a művészi szobor jelentőségére, arra, hogyan vehetnek példát e szobor felállításából a gyermekek és utódok..."

buda-istvan-2.jpg

   Írása végén Vargha Tivadar a műalkotás jelentőségéről szól:

"Most, mikor Jankovich Gyula Pietáját látjuk, szemünk elé képzeljük a világ leghíresebb szobrászának Michel Angelónak művét, mely a nagy művésznek egyik legszebb és legelragadóbb alkotása s mely a római Szent Péter bazilikában egy oldalkápolnában áll. A két szobor meglepően hasonlít egymáshoz: ugyanaz az invenció, és ugyanaz a kifejezés mutatkozik meg bennük. De azért még sem ugyanazok, mert mikor tovább szemléljük az előttünk lévőt, a kivitelben egészen mást találunk.......Jankovich Gyula művészi invenciója ugyanaz, de a kivitel ábrázolásában a mai reális felfogást valósította meg. A két alak, anya és fiú egymáshoz való aránya természetes, és mindenkinek a teljes érvényesülését biztosította. Szűz Mária anyai alakja azt a mélységes fájdalmat tükrözteti vissza, amelyet az anya valóban és akkor érez, mikor egyetlen gyermekének holttestét tartja karjai közt. - Krisztus holttestének mintázása az elernyedt és kihűlt holttestet meglepő arányokkal mutatja s rajta a nemes fölfogással faragott holttest halotti nyugalma árad szét.

  Az első művészi temetői emlék tehát sikerült. Várakozásunkat kielégítette. Az újjáéledő Gyöngyösön áll már az első művészi emlék. Most már csak azt szeretnők, ha a példa vonzana és akik tehetik, kiket a szülői gondosság és a körülmények  pénzzel, vagyonnal áldattak meg, ha kedveseik sírját hasonló művészi emlékkel díszítenék, mert elmúlt századok tanúsága szerint a művészetek az igazi vallásos kegyeletnek legbeszédesebb kifejezése."